Piranha 3DD (2012)

Frissítő vérfürdő

Könnyed felüdülést nyújtó frissítő vérfürdő, ideális szórakozás forró nyári napokon - integrált Baywatch-paródiával. Röviden. De nekem köztudottan életem egyik legkomolyabb kihívása a Twitter karakterhatára, itt viszont szabadon garázdálkodhatok, szóval nem tudom le ennyivel. Aki lusta olvasni annak azért felírok egy gyors képletet, amiből hamar eldöntheti mivel van dolga: Piranha 3DD = Baywatch + Vér - Fürdőruha + Csipetnyi morbid humor (egy tonnányival jobb lett volna - a szerk.). 

A kezdés egész tisztességes a maga megszokott módján - egy rövid, áldokumentumfilmes „previously on” jellegű bejátszás után, a kvázi cold openben nyomban ismert arc bukkan fel - sajnos nem ugrik be miben szerepelt még, de mindegy, mert úgyis gyorsan felfalják. Mindezért sem érdemes viszont nagyon sietni a moziban a helyfoglalással, ugyanis a fő konfliktus kiteljesedését meglehetősen unalmas percek fél-háromnegyed óra vezeti fel. Ebben az időszakban a gyorsan megjelenő címszereplők szórványos – horgászati szakkifejezéssel élve – beetetése mellett mindössze egy annyira sablonos szerelmi háromszög felvázolására futja a készítőktől, amiért még a Munkanélküli Köztársasági Elnökök Filmipari Szakmunkássá Történő Átképzéséért Felelős Közhasznú Alapítvány kezdő csoportjából is kapásból kivágnák őket plágium miatt. Ez pedig nagy kár, mert potenciál bőven lett volna még a romantikus szál komoly megformálásában is (lásd a hasonlóan könnyed hangvételű, mégis jóval megkapóbb érzelmi vonulatot vászonra varázsoló Zombieland esetében), a paródiában meg főleg, ehelyett két szék közül annyira sikerült a pad alá esniük a megvalósítással, mint amennyire a főcsajnak az elején a móló alá nem.  Az első két és fél tucat hatvan másodperces időegység fájdalmasan lassú lepergését követően aztán végre felcsillannak az első reménysugarak a film történetének átvitt és szó szoros értelemben vett éjszakájában a zakkant Youtube-mániás professzor felbukkanásával. A vizuális 3D-hez itt kezd el dimenziók számában felzárkózni a sztori, mely egysíkúságának jegét először ekkor törik fel humoros elemekkel – ugyan még bátortalanul, és látszólag múlandó módon, mégis jelezve, hogy a film sokkal többre van predesztinálva, csak győzd kivárni. Az öröm viszont korai, így az őrült doki házának elhagyása után még simán belefér a nagy sietségben elmaradt pisi-kaki ügyek intézése, esetleg némi rágcsálnivaló és üdítő beszerzése, hiszen a következő percek legfeljebb azok számára szolgálhatnak fontos tanulsággal, akik úgy vélik, a piranha egy ideális partner orális szexhez.

"You never saw Baywatch?"

Hoff megtöri az éji nihilt, és narancssárga bójaként kapja vállára a filmet

Akkor kurvagyorsan pótold, legalább az alapokat, különben roppant bután fogsz nézni, amikor a nálad műveltebbek a legjobban szórakoznak. David Hasselhoff színre lépésével minden szinten lendületet vesz a film - megkockáztatom, hogy a valaha volt legjobb Baywatch paródiával rukkol elő, kőkemény öniróniával fűszerezett tömény komédiát rak le elénk, nem csak a speciális effektek miatt elhomályosítva maga körül mindenkit a vásznon. Na jó, most túloztam, mert amellett, hogy Hoff valóban szuperlatívuszokat érdemel az alakításáért, azért Ving Rhames is ott van a szeren, legfeljebb képernyőidőben kapott kevesebbet, de a jelenetei kemény ütést visznek be a rekeszizomba, ráadásul a legnagyobb karakterfejlődés is az ő nevéhez fűződik. Az események pedig mintha csak a nagyágyúk érkezésére vártak volna, hipp-hopp vér-cunamiként terítik be a díszletet - megkezdődik az "ereszd el a hajam" (vagy kezem, lábam, nyakam, beleimet - tetszés szerint). Innentől pedig egy humor-bonbonokkal kellemesen ízesített üdítő nyári mészárlás veszi kezdetét, ami kitart a vége főcímig, sőt... Meg persze a főszereplők szálait is elvarrogatják lassan, bár én Hasselhoffék felbukkanása után őket már majdnem el is felejtettem. Amit pedig ebben a filmben feltétlenül kötelező végignézni - bár én mindegyiknél imádom, mint hangulati levezetőt - az a stáblista - telis-tele meglepetésekkel ;)

Ha pedig finnyás entellektüel módjára az odalent lakó éhes halak ellenére is kedvünk támadna mélyebbre ásni, akkor biztos észrevennénk különféle utalásokat. Például az átlag horrorban szerencsés véletlenként felbukkanó mindenható kéz szerepét itt rendkívül találó módon Poszeidónnak, a tenger görög istenének háromágú szigonya veszi át, eképpen mitológiai úton megalapozva a "bazi nagy mák" típusú deus ex machina eseményeket. Jó is, hogy beszáll az öreg, ha már Jézus így elkúrta a csodálatos halszaporítást (bizonyára nem józanodott ki egészen a kánai mennyegző után). Kritikai megközelítését egyébiránt többek között önmagára és a nézőkre is kiterjeszti a film - a folyamatosan a nézettségét vizslató őrült professzor felfogható a tömegmédia filmbéli manifesztálódásaként, melyet a tartalom helyett kizárólag a közönségének nagysága tart izgalomban. A rajongók is megkapják a maguk fricskáját, mikor a negyedik fal ledöntésével beengedett alakok a modern társadalomban mindinkább meghonosodó normák mentén a vonagló hulla és a szétszórt testrészek víg megörökítésébe kezdenek, bizarr keretet adva a drámai és ugyanakkor morbid módon humoros jelenetnek.Vagy mindez óriási hülyeség, és a készítők semmivel többet nem akartak, mint egy jövedelmező filmet.
De őszintén, ki nem szarja le, amikor közben ennyi vér-cici-poén szorul ekkora helyre?

"Yeah, it's a good day"

A minőségbeli hullámzás időbeli eloszlásának köszönhetően nem nehéz jó szájízzel felállni a székből, mert a gyenge kezdés vontatottsága után is könnyedén beszippantják az embert az események - akár egy lefolyó -, az emlékek pedig alaposan megszépülnek az egy órányi távlatból. A film legnagyobb hibája tulajdonképpen az, hogy a főszereplők semmiben sem különböznek azoktól, akiket parodizálni hivatottak. Amennyiben ki tudtak volna lépni a natúr tinihorror-karakterek bőréből, és görbe tükröt tolni az arcukba - amint azt Hoff is megtette saját magával -, akkor egy fergeteges, fetrengve röhögős, vérben lubickoló orgiát láthattunk volna – így viszont csak a mű második fele lett remek, ahol a készítők végre történetük központi alakjainak is elejtettek némi poén-alamizsnát, a vendégszereplők pedig vállukra kapták a produkciót.

Értékelni is nehéz emiatt, hiszen az első etapra 3/10-nél több nehezen jár, a második viszont megüti a 9/10-et is - úgyhogy osztottam-szoroztam, és az egymáshoz való időbeli arányt figyelembe véve 6,423158/10-es pontszámot adok a film egészének. Közben pedig csillapíthatatlanul kínoz a gondolat, hogy vajon nem keverték-e össze a szórakozott vágók egy adásba kerülés előtt elkaszált tini-sorozat kazettáit egy nagyszerű horrorral - mert ha igen, akkor látni akarom a film első felét is - a második felének a minőségében. Az viszont egyértelmű, hogy David Hasselhoff kiérdemelte alakításával az Oscar-díjat, ha mégsem ő kapná azt kizárólag a szakmai grémium mellszőr-irigysége magyarázhatja...

Kattintás után pedig egy spoileres (bár ez itt relatív, hiszen a sztori erősen mellékes) /jófej vagyok, ezért cenzúráztam a spoileres részt, remélem így is látszik, hogy az ott egy levágott fej a cicik között - Én/ képpel foglalom össze a film esszenciáját - aztán megyek és csobbanok egyet...