Piranha 3DD (2012)

Frissítő vérfürdő

Könnyed felüdülést nyújtó frissítő vérfürdő, ideális szórakozás forró nyári napokon - integrált Baywatch-paródiával. Röviden. De nekem köztudottan életem egyik legkomolyabb kihívása a Twitter karakterhatára, itt viszont szabadon garázdálkodhatok, szóval nem tudom le ennyivel. Aki lusta olvasni annak azért felírok egy gyors képletet, amiből hamar eldöntheti mivel van dolga: Piranha 3DD = Baywatch + Vér - Fürdőruha + Csipetnyi morbid humor (egy tonnányival jobb lett volna - a szerk.). 

A kezdés egész tisztességes a maga megszokott módján - egy rövid, áldokumentumfilmes „previously on” jellegű bejátszás után, a kvázi cold openben nyomban ismert arc bukkan fel - sajnos nem ugrik be miben szerepelt még, de mindegy, mert úgyis gyorsan felfalják. Mindezért sem érdemes viszont nagyon sietni a moziban a helyfoglalással, ugyanis a fő konfliktus kiteljesedését meglehetősen unalmas percek fél-háromnegyed óra vezeti fel. Ebben az időszakban a gyorsan megjelenő címszereplők szórványos – horgászati szakkifejezéssel élve – beetetése mellett mindössze egy annyira sablonos szerelmi háromszög felvázolására futja a készítőktől, amiért még a Munkanélküli Köztársasági Elnökök Filmipari Szakmunkássá Történő Átképzéséért Felelős Közhasznú Alapítvány kezdő csoportjából is kapásból kivágnák őket plágium miatt. Ez pedig nagy kár, mert potenciál bőven lett volna még a romantikus szál komoly megformálásában is (lásd a hasonlóan könnyed hangvételű, mégis jóval megkapóbb érzelmi vonulatot vászonra varázsoló Zombieland esetében), a paródiában meg főleg, ehelyett két szék közül annyira sikerült a pad alá esniük a megvalósítással, mint amennyire a főcsajnak az elején a móló alá nem.  Az első két és fél tucat hatvan másodperces időegység fájdalmasan lassú lepergését követően aztán végre felcsillannak az első reménysugarak a film történetének átvitt és szó szoros értelemben vett éjszakájában a zakkant Youtube-mániás professzor felbukkanásával. A vizuális 3D-hez itt kezd el dimenziók számában felzárkózni a sztori, mely egysíkúságának jegét először ekkor törik fel humoros elemekkel – ugyan még bátortalanul, és látszólag múlandó módon, mégis jelezve, hogy a film sokkal többre van predesztinálva, csak győzd kivárni. Az öröm viszont korai, így az őrült doki házának elhagyása után még simán belefér a nagy sietségben elmaradt pisi-kaki ügyek intézése, esetleg némi rágcsálnivaló és üdítő beszerzése, hiszen a következő percek legfeljebb azok számára szolgálhatnak fontos tanulsággal, akik úgy vélik, a piranha egy ideális partner orális szexhez.

"You never saw Baywatch?"

Hoff megtöri az éji nihilt, és narancssárga bójaként kapja vállára a filmet

Akkor kurvagyorsan pótold, legalább az alapokat, különben roppant bután fogsz nézni, amikor a nálad műveltebbek a legjobban szórakoznak. David Hasselhoff színre lépésével minden szinten lendületet vesz a film - megkockáztatom, hogy a valaha volt legjobb Baywatch paródiával rukkol elő, kőkemény öniróniával fűszerezett tömény komédiát rak le elénk, nem csak a speciális effektek miatt elhomályosítva maga körül mindenkit a vásznon. Na jó, most túloztam, mert amellett, hogy Hoff valóban szuperlatívuszokat érdemel az alakításáért, azért Ving Rhames is ott van a szeren, legfeljebb képernyőidőben kapott kevesebbet, de a jelenetei kemény ütést visznek be a rekeszizomba, ráadásul a legnagyobb karakterfejlődés is az ő nevéhez fűződik. Az események pedig mintha csak a nagyágyúk érkezésére vártak volna, hipp-hopp vér-cunamiként terítik be a díszletet - megkezdődik az "ereszd el a hajam" (vagy kezem, lábam, nyakam, beleimet - tetszés szerint). Innentől pedig egy humor-bonbonokkal kellemesen ízesített üdítő nyári mészárlás veszi kezdetét, ami kitart a vége főcímig, sőt... Meg persze a főszereplők szálait is elvarrogatják lassan, bár én Hasselhoffék felbukkanása után őket már majdnem el is felejtettem. Amit pedig ebben a filmben feltétlenül kötelező végignézni - bár én mindegyiknél imádom, mint hangulati levezetőt - az a stáblista - telis-tele meglepetésekkel ;)

Ha pedig finnyás entellektüel módjára az odalent lakó éhes halak ellenére is kedvünk támadna mélyebbre ásni, akkor biztos észrevennénk különféle utalásokat. Például az átlag horrorban szerencsés véletlenként felbukkanó mindenható kéz szerepét itt rendkívül találó módon Poszeidónnak, a tenger görög istenének háromágú szigonya veszi át, eképpen mitológiai úton megalapozva a "bazi nagy mák" típusú deus ex machina eseményeket. Jó is, hogy beszáll az öreg, ha már Jézus így elkúrta a csodálatos halszaporítást (bizonyára nem józanodott ki egészen a kánai mennyegző után). Kritikai megközelítését egyébiránt többek között önmagára és a nézőkre is kiterjeszti a film - a folyamatosan a nézettségét vizslató őrült professzor felfogható a tömegmédia filmbéli manifesztálódásaként, melyet a tartalom helyett kizárólag a közönségének nagysága tart izgalomban. A rajongók is megkapják a maguk fricskáját, mikor a negyedik fal ledöntésével beengedett alakok a modern társadalomban mindinkább meghonosodó normák mentén a vonagló hulla és a szétszórt testrészek víg megörökítésébe kezdenek, bizarr keretet adva a drámai és ugyanakkor morbid módon humoros jelenetnek.Vagy mindez óriási hülyeség, és a készítők semmivel többet nem akartak, mint egy jövedelmező filmet.
De őszintén, ki nem szarja le, amikor közben ennyi vér-cici-poén szorul ekkora helyre?

"Yeah, it's a good day"

A minőségbeli hullámzás időbeli eloszlásának köszönhetően nem nehéz jó szájízzel felállni a székből, mert a gyenge kezdés vontatottsága után is könnyedén beszippantják az embert az események - akár egy lefolyó -, az emlékek pedig alaposan megszépülnek az egy órányi távlatból. A film legnagyobb hibája tulajdonképpen az, hogy a főszereplők semmiben sem különböznek azoktól, akiket parodizálni hivatottak. Amennyiben ki tudtak volna lépni a natúr tinihorror-karakterek bőréből, és görbe tükröt tolni az arcukba - amint azt Hoff is megtette saját magával -, akkor egy fergeteges, fetrengve röhögős, vérben lubickoló orgiát láthattunk volna – így viszont csak a mű második fele lett remek, ahol a készítők végre történetük központi alakjainak is elejtettek némi poén-alamizsnát, a vendégszereplők pedig vállukra kapták a produkciót.

Értékelni is nehéz emiatt, hiszen az első etapra 3/10-nél több nehezen jár, a második viszont megüti a 9/10-et is - úgyhogy osztottam-szoroztam, és az egymáshoz való időbeli arányt figyelembe véve 6,423158/10-es pontszámot adok a film egészének. Közben pedig csillapíthatatlanul kínoz a gondolat, hogy vajon nem keverték-e össze a szórakozott vágók egy adásba kerülés előtt elkaszált tini-sorozat kazettáit egy nagyszerű horrorral - mert ha igen, akkor látni akarom a film első felét is - a második felének a minőségében. Az viszont egyértelmű, hogy David Hasselhoff kiérdemelte alakításával az Oscar-díjat, ha mégsem ő kapná azt kizárólag a szakmai grémium mellszőr-irigysége magyarázhatja...

Kattintás után pedig egy spoileres (bár ez itt relatív, hiszen a sztori erősen mellékes) /jófej vagyok, ezért cenzúráztam a spoileres részt, remélem így is látszik, hogy az ott egy levágott fej a cicik között - Én/ képpel foglalom össze a film esszenciáját - aztán megyek és csobbanok egyet...

Játékajánló: Bible Fight

Bible Fight 
Mortal Combat bibliai celebekkel

Számos könyv és filmadaptációt valósított már meg a játékipar - szinte valamennyi népszerű alkotást feldolgozták e módon, ezúttal azonban minden eddigninél monumentálisabb alkotást hoztak létre. A játék alapjául szolgáló mű nem más, mint minden idők talán legnagyobb eladással rendelkező és kétségtelenül a legtöbb kiadást megélt könyve, melynek népszerűsége napjainkban is töretlen: a Biblia. 


A game a 90-es évek verekedős játékainak rendszerét veszi át. Célunk az ellenség likvidálása ütésekkel, rúgásokkal és a karakterenként eltérő bónusztámadásokkal. A jól bevált rendszer tehát adott - a tartalommal való megtöltés viszont kétségkívül újszerű. A szereplők az örökös bestseller Biblia sztárjai, a helyszínek szintén a 2000 éves műből származnak. Sajnos szinkron nem készült, mert a sztárok gázsija meghaladta a stúdió költségvetését, de mivel nem a történet és a párbeszédek állnak középpontban, ez nem is olyan nagy probléma. Ráadásul mindezért kárpótol a számos híresség, a legnagyobbaktól kezdve - Jézus, Mária, Sátán -, a régi motorosokig - Mózes, Noé, Éva. A helyszínek kiválogatása is szemmel láthatóan nagy gonddal történt, köztük szerepel a Golgota, Mennyország és Pokol éppúgy, mint a szétválasztott Vörös-tenger vagy az Édenkert.

A történelmi hűségre ugyanakkor már nem fordítottak akkora hangsúlyt a készítők, bár nem sztoriorientált játékról lévén szó, ez megbocsátható. Viszont így csak a játékoson múlik, hogy egy elég képtelennek hangzó Mária vs Jézus harcot vagy Mózes-Éva összecsapást levezényel-e (ugyebár itt utóbbit már az első részek után kiírták a könyvből, előbbi meg csak később csatlakozott a stábhoz). Emellett azonban lehetőségünk nyílik olyan történelmi csatákat megvívni, mint például a Jézus-Sátán viadal, valamint a kissé bizarr Mária-Éva meccset is lejátszhatjuk. A játékmenet egyszerű: lehetőségünk van egy-egy mérkőzést külön-külön lejátszani, de van tournament mód is - itt a végső győzelemhez sorra mindenkit felül kell múlnunk. A különleges támadások rendkívül változatosak, és minden karakter háromfajtával rendelkezik. Ezek közül most csak egyet említek: Éva a pasiját Ádámot is segítségül tudja hívni, aki aztán leboxolja az ellent, aki molesztálni merte a csaját. Ha a többi is érdekel - próbáld ki a játékot! A grafika az egyszerűségében is nagyszerű, az erőforrások optimális felhasználása és a látvány közötti választás ésszerű kompromisszuma szülte. A gépigény nem jelentős, lassú nettel azonban hosszú a töltési idő. Összességében rendkívül szórakoztató és az alapul szolgáló művet ismerők számára mindenképpen vicces alkotással állunk szemben. Ha unatkozol vagy a karácsonyi stressz stílusos levezetésére vágysz csak kattints IDE és a magával ragadó hangulatnak köszönhetően kiváló élményben lesz részed! ;)

Karácsonyi mészárlás

A karácsonyról mindenkinek a szeretet, a béke és egyéb elcsépeltnek hangzó, ám kellemes asszociációk jutnak eszébe. Van viszont egy faja az élőlényeknek, mely számára a félelem és rettegés ünnepe ez. Nem valami távoli, otthonunk melegétől valószínűtlen messzeség homályába vesző öldöklés váltja ki ezt, nem idegen kontinensek törzsei vacsoráznak egymásból szenteste, hanem mi magunk éljük ki értelmetlen hóbortunkat a tehetetlen áldozatokon. A minap magam is szembesültem ezzel, az emberi faj felsőbbrendűségét hirdető, praktikus célt nem szolgáló úri kedvteléssel, ami a fenyőfák kivágásában ölt testet, mintegy az elkényelmesedett városi emberek számára a nemesi erdőkben folytatott hajtóvadászatok alternatívájává kifejlődve. Szerencsére némi vita után meg tudtam győzni családom többi részét, hogy ne a kertből vágjunk ki egy fenyőt, hanem vegyünk egy élő, gyökeres példányt, amit majd elültethetünk tavasszal. Azontúl, hogy így nem kell hasztalanul élőlényeket irtani, még a tüskéit sem hullatja - megspórolva ezzel nem kevés extra takarítást és káromkodást, mely akkor hangzana föl megtörve az ünnepi idillt, amikor a ház különböző pontjain felbukkanó tűlevelek az ember bőrébe hatolnak -, plusz nem szárad ki, ezért kevésbé tűzveszélyes (mindenki hallott már a zombifenyőfák bosszújáról, a karácsonyi lakástüzekről, igaz?)

Praktikus szempontból tehát e fentebbi egy járható út, ha a szokásokat követve próbálunk humánusan bánni a növényekkel. (Vannak kölcsönözhető fák is a kerttel nem rendelkezőknek, illetve műfenyőfák azoknak, akik többszörhasználatosat szeretnének.) Természetesen elvi oldalról is megközelíthetjük a kérdést. A fenyőfák kivágása például többszörösen diszkriminatív - egyrészt az emberek kollektíven irtják őket, fa mivoltuk okán, másrészt a fák között is megkülönböztetik őket, pusztán genetikai állományuk miatt. Persze az sem lenne jobb, ha almafák, pálmafák, vállfák, kaptafák, stb lennének feltupírozva a szeretet ünnepén, de így még az esélyegyenlőség is sérül. Pedig a fákat ugyanúgy megilletik bizonyos jogok, mint bármelyik embert - hiszen, ha körülnézünk, még arra is könnyen rájöhetünk, hogy a derék kérgesek még akkoris hasznosabbak számos humanoidnál, ha egész életüket egy helyben állva töltik, majd létezésük bevégezteként szublimálva tűnnek tova a légkörben.

A téma körülhatárolása végett megjegyzendő, hogy más persze az, mikor használati cikkek készülnek fából, de karácsonykor erről szó sincs, hiszen a fenyőket elpusztításuk után néhány napig körülrajongják, majd a szemetesben kötnek ki.

Tehát azt tanácsolom, hogy ne díszítsd lakásodat értelmetlenül lemészárolt növényekkel*, hiszen az erdők sincsenek feldíszítve halott emberekkel!

*A virág annyiban kivétel, hogy az úgysem élne sokáig ;)

Történelemkönyv 2100 - 3. fejezet

A történelem szereposztó díványa - Mert a jövő ma kezdődik

A történelem soha ki nem hűlő szereposztó díványán egymás után fordulnak meg közszereplők, politikusok, jelentős vagy éppen jelentéktelennek tűnő helyzetek. Talán eltűnnek a süllyesztőben, az idő vasfoga pedig emlékük utolsó töredékeit is porrá zúzza, talán események láncolatát beindítva gyökeres változásokat hoznak a történelem folyamának sodrában. Hiszen - ahogy arra a pillangó-effektus elmélete emlékeztet - egy lepkefing is kiválthatja az apokalipszist. Ideje tehát utánanézni, hogy napjaink világa miképpen befolyásolja jövőnket, avagy miről fognak szólni a történelemkönyvek 100 év múlva?

• Az RTL Klub, miután az X-Faktor elsöprő sikerén felbuzdulva az elmúlt években további hasonló, töretlenül nézettségi rekordokat döntögető formátumokat fejlesztett ki, - mint a mezőgazdasági produkciókkal szórakoztató X-Traktor, valamint a matematika területén kiemelkedő képességekkel rendelkező talentumokat kereső X-Faktoriális - bejelentette, hogy ősszel műsorra tűzi az ügynökök számára kiugrási lehetőséget biztosító X-Akták című tehetségkutatót.
• A magyar kormány bejelentette, hogy hosszú évtizedek küzdelmei árán sikerült megnyerni a gazdasági szabadságharcot. Hazánk immár semmilyen szinten nem függ a külföldtől és a multinacionális vállalatoktól, teljes mértékben önellátóvá vált. A lakosság boldog, nem kell már aggódnia a törlesztőrészletek vagy a benzinár miatt, hiszen utóbbi a külgazdasági kapcsolatok mindennemű felszámolása után már nem is kapható. Az így megnövekedett utazási idő azonban senkit nem zavar, mivel az áramszolgáltatás csupán naponta 2 órán át üzemel, ráadásul elektronikai cikkeket is csak az antikváriumok árulnak korlátozott mennyiségben és minőségben, így otthon egyébként is csak gyertyafénynél üldögélnének az állampolgárok.

A másfeles ülés rejtélye

Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki félelemmel vegyes megdöbbenéssel fogadta az új buszok forgalomba állításakor a másfeles ülés jelenséget (a képen jobbra). Azóta bőven volt időm azon töprengeni, hogy kinek vagy minek az érdekében kellett ezeket a járművekre szerelni. Mely felsőbb eszme vagy civilizáció sarkallta a konstruktőröket e gnóm szerkezet megalkotására? Eljött az idő arra, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, melyek előtt mindeddig értetlenül álltunk. Eljött az idő, hogy a kérdéseket felváltsák a válaszok. Több tudományos elmélet is létezik a témában, ezeket veszem sorra a következőkben...

Kezdjük a legkézenfekvőbb, bár gyorsan megbukott feltételezés ismertetésével. Eszerint a többlethely arra való, hogy a fáradt kisnyugdíjas kényelmesen letehesse a csomagját maga mellé. A cáfolat hamar érkezett ezzel szemben: az empirikus megfigyelések rávilágítottak: a nyugdíjasok még a busz lépcsőjén is nehezen vonszolják fel a táskákat, az ülésre gyakorlatilag képtelenek felhelyezni azt. 
A szociológiai iskola mélyebb okokra hívja fel a figyelmet, követői a társadalmi folyamatokat választják kiindulópontul. Egy részük a fejlett társadalmakban megfigylehető népességfogyás elleni küzdelem részének tartja a fura szerkezetet. Szerintük az egy embernek túl nagy - két embernek túl kicsi helyen összepréselődve felébredhet a gyerekcsinálási vágy a párokban - így e probléma orvoslásának lehetséges módját látják benne. Mások arra figyelmeztetnek: az elhízás komoly problémát jelent a modern társadalmak számára. A tervezők ehhez idomulva a nagyseggű állampolgárok ülőhelyhez való jogát szem előtt tartva fejlesztették ki a másfeles ülést. 
A genetikus irányzat tagjai aggodalmukat fejezik ki a jelenség kapcsán. Félőnek tartják, hogy ez egyfajta előkészület a háromseggű ember megjelenésére. Titkos kísérletek állítólag olyan eredményre jutottak, hogy az evolúciós folyamat során rövidesen a homo sapiens-t a homo seggiens fogja váltani, melynek sajátossága, hogy feneke az eddig ismert kettő helyett három részből áll, így másfélszer olyan nagy területet foglal. Ez az elmélet valóban egyértelmű magyarázatot ad a másfeles ülések felbukkanására. 
A legvalószínűbbnek tűnő elképzelés az összeesküvéselméletek közé tartozik. Azt állítja, hogy idegenek invázióját készítik elő. Ezek a lények nyilván nagyobb méretű hátsó résszel rendelkeznek, mint az emberek, vagy talán nincs is seggük, ezért van szükségük másfajta ülőalkalmatosságra. Ezt alátámasztja, hogy a kutatás során nem bocsátották rendelkezésünkre a NASA adatait, így előfordulhat, hogy egy invázió előkészületei zajlanak - a másfeles ülés a hosszú úton elfáradt ufók kényelmes utaztatására szolgál. 
Mint láthatjuk a tudomány többféle választ is ad a másfeles ülés rejtélyére. Valamennyi elméletnek megvannak a gyengeségei és erősségei, a további kutatások talán megbízható információkat szolgáltatnak majd. Addig azonban be kell érnünk a szubjektív választás lehetőségével a fentiek közül. E fontos kérdés - mely bátran állíthatom, hogy mindenkinek az érdeklődésére méltán igényt tart - tehát továbbra is elkísér bennünket. Ne feledkezzünk el erről, mikor szembetaláljuk magunk a jelenséggel - merjünk szembenézni vele!!